Sziasztok drága olvasók!

Azért indítottam ezt a blogot, hogy az általam kreált fanfictionokat itt osszam meg a nagyközönséggel. Hogy milyen gyakorisággal várható frissítés, arról pontos információt megosztani nem tudok. Ahogy jön az ihlet, úgy kerülnek ki majd sorra az írások, amik remélem, elnyerik majd a tetszéseteket! :) 

Magamról elöljáróban annyit írnék, hogy huszonhárom éves leszek idén, Budapesten élek, és masszőrként dolgozom jelenleg egy egészségfejlesztő cégnél. 
Hogy az állatbarátok érdeklődését is felkeltsem, van egy drága kis aranyhörcsögöm, Freya, aki már túl van a második életévén, és köszöni, nagyon jól elvegetál a kis kuckójában. "Barátja", Fanta, a vörös ördög, avagy a macska. Nem különösebben kedvelik egymást, inkább megtűrik a másikat, mint szobatársat. 
Fanta úgy kilenc hónappal ezelőtt születhetett egy telken, én pedig látva a róla és testvéreiről feladott hirdetést gondoltam úgy, hogy befogadom. Mint mondják, minden kezdet nehéz, ez pedig nálunk különösen így volt, ugyanis már az első napon azt hittük, hogy valahogy sikerült megszöknie a házból. Ez persze nem így történt, csupán bebújt az egyik olyan szekrényünk alá, ahová nem tudtuk, hogy egyáltalán befér. És mégis. Szegényt úgy húztam ki a menedékéből, hogy úszott a pisiben - persze, hiszen az egész napját ott töltötte. Ezután jöhetett a fürdetés, és a barátkozás, ami annyit tett, hogy beleültettem az ölembe, és addig babusgattam, amíg el nem aludt. Következő nap úgy gondoltuk, mivel ezelőtt kinti macska volt, kivisszük kicsit a kertbe, hátha ott otthonosabban fogja magát érezni. Ez végül is bejött, ugyanis kinézte az egyetlen fát, ami csak nálunk található, felmászott, és le se jött, csak onnan  figyelt minket madár módjára. Napok teltek el így, hogy csupán enni jött le, és akkor is csak akkor, ha nem voltunk a közelben - ám ahogy teltek a hetek, egyre közelebb és közelebb tudtam csalni magamhoz, mostanra meg már ott tartunk, hogy le sem tudom vakarni magamról, imád a szobámban tespedni, és ha kimegyünk a kertbe, akkor is csak oda megy, ahová én is. Bátran kijelenthetem, hogy a kemény munka meghozta a gyümölcsét, és a kis antiszoc kölyökből egy igazi szeretetéhes kandúrkám lett! :D