Z

Miraculous - A Gonosz Bohóc (1. rész)

2016. április 03. - AnkoFictions

Ha-ha-ha-HAPCI! még időben sikerül az orrom elé kapnom kezemet, hogy ne a nagyvilágba sikerüljön prüszkölnöm.
Hű, csajszi, le ne betegedj itt nekem! nyújt felém Alya egy tiszta zsebkendőt. Már a fél iskola kinyúlt, ne te legyél a következő.
Rajta vagyok mondom nem túl meggyőzően, miközben kifújom az orromat. Anya az első tüsszentésem óta vitaminokkal, és mindenféle ősi kínai receptúra alapján készült gyógyitallal töm.
Csak éppen úgy tűnik, hogy nem használ. Tegnap óta rossz a közérzetem, és ez az idő előrehaladtával már csak egyre rosszabb.
Adrieeen! rikkant át a terem túloldaláról Chloe az éppen érkező fiúnak. A srác illedelmesen, bár annál kevésbé lelkesen visszaint, majd ezt követően helyet foglal Ninoval az előttünk húzódó padsorban.
Alya-val köszönünk nekik, ezután pedig szinte azonnal újra tüsszentenem kell.
Miért pont most?! Mérgelődöm magamban két orrfújás között, mire Adrien hátrafordul.
Megfáztál? kérdezi rám pillantva, én pedig imádkozom magamban, hogy kívülről nézve ne tűnjek annyira rettenetesen lestrapáltnak, mint amilyennek érzem magam.
Egy kicsit, igen mosolygok vissza rá, mintha egyébként minden a legnagyobb rendben lenne.
Már hogy is lehetne minden rendben, mikor taknyom-nyálam egybefolyik?
Jobbulást! mondja végül egy bíztató mosoly kíséretében, és visszafordul Nino felé, hogy korábban félbeszakadt beszélgetésüket folytassák.
Ragyogó szemekkel nézek barátnőmre, magamban örvendezve, hogy “Te is hallottad? Jobbulást kívánt!”, és ő, mintha értené, vigyorogva bólogat.
A diákok duruzsolásának az érkező Miss Bustier vet véget, aki köszönt mindenkit, majd felénk fordulva megáll az asztala mellett.
– Még mielőtt elkezdenénk az órát, szeretném megbeszélni veletek a tervezett tanulmányi kirándulásunkat – kezd bele mondandójába, amit mindenki síri csendben hallgat. – Az igazgató úr engedélyezte, hogy pontosan két hét múlva ellátogassunk a Sacré Cœur-bazilikába az évfolyammal. Ez egy egész napos program lesz, ezért kérlek benneteket, hogy majd enni és innivalókat mindenképp hozzatok magatokkal – de erről esik szó majd később is.
– Remélem az iskola rendel nekünk egy buszt – hallatszik Chloe hangja, akinek úgy tűnik esze ágában sincs az átlag emberek által nap mint nap használt tömegközlekedést igénybe venni.
– Ekkora sznob libát! – húzza el a száját Alya, és karba tett kézzel hallgatja tovább a tanárnőt, aki tudomást sem vesz Chloe megjegyzéséről.
– Azt mindenképp jobb, ha tudjátok, hogy a kirándulás utáni első óránkra egy házi dolgozatot kell írnotok-…
– Nem elég, hogy ott kell lennünk egész nap, még ez is? – folytatja Chloe a csacsogást Sabrinával, mire Miss Bustier megköszörüli a torkát, hogy elcsitítsa a lányokat.
A továbbiakban elmondott még néhány információt az aznapi napirendünkről, hogy miket nézünk meg, merre is megyünk pontosan, majd utána végül elkezdődött a legkevésbé sem várt irodalomóra.


εïз

Matheo Claudel egy újabb tehetségkutatónál próbál szerencsét. Miután öt évvel ezelőtt egy betegség miatt ott kellett hagynia a cirkuszt, mely az otthonát jelentette, azóta pedig nem találja a helyét a világban. Próbált már sok más szakmát is a pizzafutárságtól kezdve az újságosztóig, de semmi sem érhetett fel az emberek szórakoztatásával.
– Mindjárt te jössz – szól neki az egyik vele egykorú asszisztens, ő pedig izgatottan igazítja meg pöttyös csokornyakkendőjét.
Mikor a nevét hallja, hamar a színpadon termed, és szembenéz a zsűrivel, és a rengeteg nézővel. A kezdeti idegesség azonnal elmúlik a számára oly ismerős környezettől, és neki lát bemutatkozásának.
– Lássuk, lássuk! – mosolyog a bírák egyetlen női tagja, aki nem mellesleg egy híres színésznő, akiért Matheo titkon rajong.
Magabiztosan áll neki a mutatványnak, ám még mielőtt befejezhetné, a zsűriből hárman megnyomják azt a gombot, mely félbeszakíthat egy előadást.
– Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ebben semmi egyedi nincs, kedves uram – mondja a legidősebb, majd ezek után a többiek is elmondják véleményüket az általa előadott műsorról. Sajnos, nem arat akkora sikert, mint amire számított, és mint utólag kiderül, még az esti TV adásba se fog bekerülni, csak egy pár másodperces bevágás erejéig.
– Rég ért ekkora kudarc – sóhajtja maga elé, ahogy kilép a csarnokból. – Mihez kezdhetnék ezután?
Teljesen tanácstalan, ezek után komolyan el kell gondolkodnia, hogy elfogadja-e unokatestvére állásajánlatát a műhelyben. Nem így képzelte a jövőjét…
– Sajnálom, Camille – motyogja, felidézve magába kislánya arcképét. Lekapja fejéről bohóc sapkáját, és összegyűri azt kezei között. Ugyan ebben a pillanatban egy fekete pillangó reppen oda mellé, ám meglepődni sincs ideje, ugyanis hamarosan egy ismeretlen férfi hang szólal meg elméjében.
– Üdvözöllek Gonosz Bohóc! A nevem Halálfej, és úgy döntöttem, hogy segítek neked, hogy bosszút állhass! Mutasd meg, hogy csinálsz porondot Párizs városából, hiszen a világ nem más, mint egy hatalmas cirkusz! Csupán annyit kérek tőled cserébe, hogy szerezz meg nekem két apróságot…


εïз

Erőtlenül dőlök le ágyamra, egy csomag zsebkendő és Tikki társaságában.
– Nagyon rosszul érzed magad, Marinette? – néz le rám aggódóan Tikki, majd mellkasomra száll.
– Alig vártam, hogy hazaérjek – nyögöm, és szemeimet behunyva próbálok kicsit pihenni. Azonban alig telik el pár perc, lentről kopogás hallatszik. A hangok alapján édesanyám jön fel a szobámba.
– Kicsim, készítettem neked egy kis vöröshagyma teát! – mondja, miközben a tálcával csörömpöl. – Itt hagyom, de  mindenképp kortyolgasd el még lefekvés előtt!
– Köszönöm, anya! – mondom, majd miután magunkra hagy, Tikkire pillantok. – Már megint egy íncsiklandozó tea – forgatom meg szememet, a hangsúlyt az íncsiklandozóra helyezve.
– Az a fontos, hogy minél hamarabb meggyógyulj! – mosolyog biztatóan, majd hirtelen felreppen. – Hallod ezt?
Fülelni kezdek, és fel is figyelek a lentről felszűrődő híradó hangjára, amiben éppen azt mondják be élő adásban, hogy egy bohóc ruhába öltözött férfi változtatja cirkuszi fellépőkké a város lakosait.
– Úgy tűnik Tikki, szükségük van Katicára – jelentem ki, ám a mondatom végét egy óriási tüsszentés koronázza meg. Sajnos hiába nem érzem jól magam, nem hagyhatom, hogy egy betegség felém kerekedjen.
A tőlem szokatlan lassúsággal kászálódom ki az ágyból, és mászom le a galériáról. Megállok, és eltökélten a kis kwamimra nézek.
– Gyorsan elbánunk az akumával, utána pedig jöhet a megérdemelt pihenés! – mosolygok. – Tikki, pöttyöket fel!


εïз

– Ez. Egyáltalán. Nem. Vicces – nézek végig az utcán, ahol a járókelők hol bűvészkedtek, hol pedig akrobata módjára szaltóztak át egyik autó tetejéről a másikra.
Katicát még nem látom, úgyhogy egyelőre úgy néz ki, nekem kell a kézbe vennem a dolgokat.
Botom segítségével az egyik ház tetejéről a másikra ugrom, miközben tekintetemmel jelenlegi , még ismeretlen gonosztevőnket kutatom. Néhány utca átfésülése után az út közepére érkezem, egy csapat színes labdával egyensúlyzó fóka közé. Ezek is emberek? Pislogok rájuk érdeklődve, ám hamarosan az út szélén elhaladó gólyalábas emberek vonják el figyelmem, mögöttük pedig egy egykerekű biciklin tekerő bohóc, aki a virágmintás vizipisztolyával locsolja az elé tévedőket, akik aztán átalakulnak a legkülönfélébb mutatványosokká.
Gyertek! harsogja a színes ruhás fazon, aki inkább úgy fest, mintha egy horrorfilmből lépett volna elő. Sosem bírtam a bohócokat.  Szórakozzatok!
Ez neked szórakozás? kérdezem kicsit sem visszafogva hangomat, és támadóállásba állok, felkészülve minden eshetőségre.
Ahogy észrevesz, méreget egy darabig, majd csak utána szegezi rám fegyverét.
Lám-lám, egy rossz cicus! mondja, majd spriccent egyet, én pedig ügyesen elhajolok a lövés elől.
Hé, nem tudtad, hogy a macskák nem szeretik a vizet?! 
Ezután úgy érzem, az én köröm jön, úgyhogy nekilendülők, és kirúgom alóla a biciklit - ám ő sem annyira lassú, mint amire számítok. Gyorsan megragadom a karját még mielőtt megszökhetne, ám jó magam is meglepődök azon, hogy a bohóc ennek ellenére lazán elszökken.
-- Ez meg...? -- Nézek le a kezemben maradt végtagra. -- Egy műkar? 
A bohóc hangosan kacarászik értetlen arcomat látva, és jókedvűen integet valódi kezével.
Hogy az a... -- Elhajítom a tárgyat, és utána eredek, miközben nem győzöm kerülgetni a vizet, mellyel próbál eltalálni szűntelenül, hogy én is olyan agyatlan mutatványossá változzam, mint a többiek. 
Egy jól irányzott mozdulattal térek ki az egyik támadása elől, majd botomat előre hajítva taszítom őt le az egyik autó tetejéről. Ő a földre zuhan, én pedig felé kerekedve próbálom kitalálni hol lehet az akumája. 
A bohóc egyáltalán nem tűnik kétségbeesettnek, sőt, vigyora egyre szélesebb. Először nem tűnik, fel, de mikor a mellényére erősített műanyag virág felé nyúl, azonnal működésbe lépnek macskareflexeim, és odébb ugrok, mielőtt lelőhetne vele. Valószínűleg az a virág is épp olyan erővel bír, mint a pisztolya, úgyhogy jobb lesz, ha óvatosabb leszek ezentúl. 
Eközben persze ő sem habozik, hangosan nevetve próbál újra és újra eltalálni. 
Egyik próbálkozása követi a másikat, én pedig jobb ötlet híján egy távolabbi autó mögött lelek fedezéket.
Sietve kezembe veszem botomat, majd az egyik spéci funkciója segítségével tárcsázom Katicát. Néhány óráknak tűnő másodperc telik el, mire felveszi.
Merre jársz, Katica? térek azonnal a tárgyra, ugyanis nincs sok időm. Én itt vagyok a színház előtti parkolónál… Lopva körbepillantok, hátha ideér közben a bohóc barátunk.
Azonnal ott vagyok! feleli a lány, ám látszik valami furcsa az arcvonásain, amit hirtelen nem tudok hova tenni.
Minden rendben? kérdezem, ám ő csak elmosolyodik.
Persze! Jól látom, hogy lassan az egész város egy élő cirkusszá válik? gyorsan témát vált, úgyhogy nem is feszegetem tovább a dolgot.
És még belépőt sem szednek jegyzem meg szórakozottan. Tudod… kezdek neki, ám félbeszakítanak.
Megvagy! hallatszik a bohóc hangja mellettem, pisztolyát egyenesen rám szegezve.

 

Folytatása következik...

 

1be54aa29827cc7bb41c0dd38cdb395d.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ankofictions.blog.hu/api/trackback/id/tr858555732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HTTYD Fogatlan 2016.04.05. 20:14:16

Szia, nagyon tetszik amiket írsz a nevükben!! Nem túl régen engem is elkapott a Miracolous láz xdd kérlek folytasd, nagyon várom! :))

AnkoFictions 2016.04.06. 08:16:56

Szia! Örülök neki, hogy tetszik! :) Folytatása mindenképp lesz, talán a hétvégén, vagy pedig jövőhét elején. Addig is pedig hozok kisebb fordításokat, hogy ne unatkozzatok. ;)

Leti55 2016.04.13. 23:26:22

Nagyon tetszenek az írásaid :) Folytasd minnél hamarabb!

AnkoFictions 2016.04.13. 23:46:45

@Leti55: Örülök neki! :) A folytatás már folyamatban van, csak kicsit sűrű lett ez a hetem. :D